• Emlékképek - Egy nagyon ritka felvétel...

    Egy nagyon ritka felvétel, 1968-ból! Albert Flórián, Szűcs Lajos, Novák Dezső és Varga Zoltán együtt nézik az új Fradi Stadion makettjét.[...]

  • Régi kedvenceink! - Pali és Csöpi

    Öreg fiúk, FTC hajrá, a sírig kergetjük a labdát. Zöld-fehér dresszünkön megfakult a szín, de a dressz alatt még ver a Fradi szív. S hogy szégyen most se érje zászlónk, öreg csatár, lődd szét a hálót.[...]

  • Fradista szemmel – Felejtsük el!

    Pécsett soha nem volt egyszerű dolgunk. Sőt, a mecsekaljaiak már két alkalommal is megszakították hasonló veretlenségi sorozatunkat, mint amilyenben most is vagyunk.[...]

Erkölcs - Erő - Egyetértés

2015. május 8., péntek

Régi kedvenceink! - Pali és Csöpi

:-)

Mit mesél egy régi sportlap, mit mesél?
Volt egy csapat, úgy száguldott mint a szél.
FTC-re hallgatott, száz győzelmet aratott a futballpályák pázsitos gyepén
Most öreg fiúk vagyunk, hajunk ezüst-fehér.

Öreg fiúk, FTC hajrá, a sírig kergetjük a labdát.
Zöld-fehér dresszünkön megfakult a szín, de a dressz alatt még ver a Fradi szív.
S hogy szégyen most se érje zászlónk,
öreg csatár, lődd szét a hálót.
Nekünk a pálya ma sem bársonyszék,
Öreg fiúk előre, FTC, FTC !!!

Meccseinken drukker-orkán buzdított,
hajráztak a szép leányok, asszonyok.
Győztünk hogyha hó esett, hogyha napfény égetett,
de egyszercsak minden véget ért.
Most öreg fiúk vagyunk, hajunk ezüst-fehér.

Öreg fiúk, FTC hajrá, a sírig kergetjük a labdát.
Zöld-fehér dresszünkön megfakult a szín, de a dressz alatt még ver a Fradi szív.
S hogy szégyen most se érje zászlónk,
öreg csatár, lődd szét a hálót.
Nekünk a pálya ma sem bársonyszék,
Öreg fiúk előre, FTC, FTC !!!

Fradista szemmel – Felejtsük el!

Pécsett soha nem volt egyszerű dolgunk. Sőt, a mecsekaljaiak már két alkalommal is megszakították hasonló veretlenségi sorozatunkat, mint amilyenben most is vagyunk. Ráadásul a piros-feketék az életükért küzdenek hétről hétre.
Az az igazság, hogy gondoltam, illetve éreztem, hogy egy-egy ilyen nagy, több mérkőzést felölelő sorozat, mint a tavaszi idény nem múlhat el hullámvölgy nélkül. Abban bíztam csupán, hogy ez az ominózus hullámvölgy nem kerül majd sokba nekünk a végelszámolásnál, illetve abban is, hogy nem egy komoly rangadón betlizünk majd.
A Szolnok elleni Magyar Kupa elődöntő visszavágó és a múlt vasárnapi Pécs elleni bajnoki találkozó bizony azt mutatta, hogy eljött a pillanatnyi kizökkenés általam vizionált szükségszerű ideje.

Nagyon remélem, hogy a srácok a szakmai stáb segítségével át tudnak lendülni ezen az állapoton, mert különben „meleg” lehet a bajnokság finise, illetve az immár bajnok Videoton elleni Magyar Kupa finálé kimenetele is.
A mecseki bajnokiról nehéz pozitív gondolatokat papírra vetni. Gyakorlatilag az egész csapat gyengén muzsikált. Nem is szeretnék senkit negatív értelemben kiemelni, pellengérre állítani, deresre húzni, hiszen eddig hétről hétre, mérkőzésről mérkőzésre bizonyították a játékosok, hogy igen is, nagyon jó csapat vagyunk.
Talán az egyetlen értékelhető momentuma a mérkőzésnek Böde Dani 12. bajnoki találata volt, amellyel a „Madocsai Messi” felülmúlta, tavalyi 11 gólos teljesítményét és méltón megünnepelte kisfia születését.
Az üldözők közül az MTK is döntetlent játszott a Kecskemét gárdájával, a Debrecen pedig otthon kapott ki a Viditől, így nem kerültünk hátrányba a pécsi pontvesztésünkkel.
Jegyzőkönyv:
Magyar Kupa-elődöntő, visszavágó
FTC–Szolnok 1-1 (1-0)
FTC: Dibusz - Dilaver, Mateos, Nalepa (Batik, a szünetben), Bönig - Somalia (Kukuruzovic, a szünetben), Gyömbér - Varga (Cukic, a szünetben), Nagy Dániel, Lamah - Lauth
Szolnok: Pokorni - B. Tóth, Mile (Zsolnai, 49.), Papucsek, Fritz - Rokszin (Zsdrál, a szünetben), Kenderes, Tóth B., Lengyel, Nagy I. - Vári
Sárga: Cukic (84.), illetve B. Tóth (31.)
Gólszerző: Lamah (20.), illetve Papucsek (75.)
Összesítés: 3-1
NB I, 26. forduló
PMFC-FTC 2-2 (2-2)
PMFC: Poleksic - Horváth A. (Rácz, 71.), Balogh B., Ojdanic, Uzoma - James, Pauljevic - Weitzer, Márkvárt, Szatmári (Kővári, 79.) - Makriev (Frőhlich, 83.)
FTC: Dibusz - Dilaver, Nalepa, Mateos (Batik, 52.), Ramírez - Somalia - Varga R., Nagy Dominik (Gyömbér, 64.), Gera, Lamah (Lauth, 75.) - Böde
Gólszerző: Szatmári (10., 25.), illetve Böde (7.), Mateos (37., 11-es)
Sárga: Márkvárt (61.), Makriev (79.), Uzoma (90.), Weitzer (92.), Pauljevic (94.), illetve Böde (8.), Batik (94.)
Most vasárnap azonban egy nagyon kemény összecsapás vár ránk. Az elmúlt 10 év sikercsapata, a tavalyi esztendő bajnoka, a Debrecen látogat hozzánk.
A hajdúságiak nem futnak túl jó idényt, de a játékoskeretük erőssége és az összeszokottságuk mindenképpen figyelmet érdemel. Arról nem is beszélve, hogy a Videoton mellet a Loki a másik olyan csapat, amelyet Thomas Doll irányításával még nem sikerült legyőzni.
Nagyon nehéz lesz, de reméljük, át tudunk lendülni a hullámvölgyön és akkor egy nagyon jó mérkőzésen legyőzhetjük a piros –fehéreket, bebiztosítva ezzel a dobogós helyezésünket.

Hajrá Fradi!
Csépányi Balázs

Budapest díszpolgára lett Rudas Ferenc és Varga Zoltán

Rudas Ferenc Budapest díszpolgára lett, Varga Zoltán posztumusz részesült az elismerésben.
Nyolc díszpolgári címet ítélt oda a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésének zárt szakaszában - adott tájékoztatást az MTI. A díjazottak között van az FTC ikonikus alakja, Rudas Ferenc, valamint a korszakos zseni, Varga Zoltán, aki posztumusz elismerésben részesült.

Rudas Ferenc 1921-ben született Budapesten, a Törekvésből igazolt a Ferencvárosi Torna Clubba. Pályafutása elején még támadóként futballozott, de mégis jobb oldali védőként lett ismert.

Hátvéd létére 36 gólt szerzett, a válogatottban 23 alkalommal szerepelt. Egy szerencsétlen sérülést követően, 1950-ben megtört a pályafutása, ám ez idő alatt is olyan teljesítményt nyújtott zöld-fehér színekben, ami miatt ma is legendaként tekintünk rá.

Az FTC-től a mai napig nem szakadt el, hiszen most is ő az FTC Baráti Kör elnöke.
Varga Zoltán 2010. április 9-én, futballozás közben hunyt el.

Egykori zseniális labdarúgónk a Ferencvárosban kezdte profi pályafutását, 1961 és 1968 között 135 mérkőzésen 53 gólt lőtt. A mexikói olimpián Varga úgy döntött, hogy nem tér vissza Magyarországra, ezt követően játszott a Hertha, az Aberdeen, az Ajax, a Borussia Dortmund, az Augsburg, valamint a Gent színeiben.

A Ferencvárossal 4 bajnoki címet, 2 ezüstöt, 2 bronzot szerzett, valamint részese volt az 1965-ös VVK-sikernek.

A magyar válogatottal Európa-bajnoki bronzérmet, valamint olimpiai bajnoki címet szerzett.
Edzőként 1996 és 1997 között dolgozott a Ferencvárosnál, ahol bronzérmet nyert, majd megfordult a Honvédnál, a Dunaferrnél, a DVTK-nál, valamint a Győri ETO-nál.

A képviselők döntése alapján díszpolgára lett továbbá Hámori József Széchenyi-díjas biológus, Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, Portisch Lajos, a nemzet sportolója címmel kitüntetett sakkozó, valamint Rudolf Péter és Bálint András, akik egyaránt Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészek.

A Fővárosi Közgyűlés a díszpolgári címmel együtt bruttó egymillió forintot adományoz. Varga Zoltánon kívül posztumusz kapott díszpolgári címet Kerkápoly Endre mérnök.

Fradista szemmel – Felemás érzések

Túl vagyunk egy parádés Diósgyőr felett aratott győzelmen és tíz esztendő után bejutottunk a Magyar Kupa döntőjébe, amely eredmény immár biztossá tette, hogy elindulhatunk az Európa Ligában.
Az elmúlt nagyon nehéz 10 év mély barázdákat szántott minden Fradista homlokára, de együtt sikerült átvészelnünk ezt a fölöttébb „kalandos” időszakot, amely talán a Ferencváros történelemkönyvének, - a Kinizsi korszak mellett - a legszörnyűbb, legsötétebb lapjaira fog majd kerülni.
A bajnokságban az a DVTK látogatott hozzánk, amely télen még dobogós álmokat szövögetett, de a bajnokság ezen szakaszára már bizonyossá vált, hogy a piros-fehér borsodi gárdára idén csupán statiszta szerep jut.

Ennek ellenére nem vettük félvállról a találkozót. A már megszokott módon magunkhoz vettük az irányítást és beszorítottuk a vendégeket a kapujukhoz. Egyre másra vezettük a szemre is tetszetős akciókat, nagyon keményen visszatámadtunk a labdavesztések után. Ez a pressziós játék hibára késztette a hiányzók ellenére meglepően jól szervezett miskolci védelmet, Vargát lökték fel egy ártatlan helyzetben, a játékvezető pedig a 11-es pontra mutatott. Mateos magabiztosan értékesítette a büntetőt. A vezetésünk után is folytatattuk a letámadásos játékunkat, főként a széleken sikerült megbontanunk a vendégek védelmi falát. Egy nagyon tetszetős támadás során Gera tálalt remek ütemben a felfutó Ramírez elé, aki centerezett, Böde pedig könyörtelenül bevágta a labdát Antal kapujába.

Egyre jobban működik a Ramírez – Böde páros, reméljük, hogy sikerül megtartanunk a dél-amerikai balhátvédet, nagy szükségünk lenne rá, annyi bizonyos.
A második játékrészben a kétgólos vezetésünk birtokában, egy kicsit visszavettünk, de még így is sok helyzetet tudtunk kialakítani. Egy nagyon szép akció végén Dilaver beadását Lamah csak a legnagyobb topligákban látható sarkalós mozdulattal pörgette be a labdát a Diósgyőr kapujába.
Szépségdíjas, ritkán látható találat volt!
A találkozó utolsó percében Varga Roland vezette rá senkitől sem zavartatva a labdát Antalra, de téli igazolásunk ezúttal a felső lécre bombázott, így nem sikerült növelnünk a győzelmünk arányát, de így is gratuláció jár a fiúknak ezért a teljesítményért.
A sikeres bajnoki szereplést a kupában folytattuk. Szerdán a Szolnok gárdáját fogadtuk, és az elért döntetlen azt jelentette, hogy 2005 után ismét Magyar Kupa döntőt játszhatunk, ezúttal a bajnokságot magabiztosan vezető Videoton csapata ellen, május 20.-án, nálunk a Groupama Arénában.
Jegyzőkönyvek:
NB I, 25. forduló
FTC-DVTK 3-0 (2-0)
Nézőszám: 10 114
FTC: Dibusz - Dilaver, Nalepa, Mateos, Ramírez (Bönig, 59.) - Somalia - Varga R., Gera (Lauth, 79.), Busai (Gyömbér, 73.), Lamah - Böde
DVTK: Antal - Eperjesi, Németh M., Szalai V., Okuka - Egerszegi, Krstic - Gosztonyi (Takács T., 59.), Marjanovic (Jenner, 59.), Barczi (Bacsa, 71.) - Okuka
Sárga: Németh M. (38.), Bönig (90.)
G.: Mateos (29. - 11-esből), Böde (43.), Lamah (55.)
Magyar Kupa-elődöntő, visszavágó
FTC–Szolnok 1-1 (1-0)
FTC: Dibusz - Dilaver, Mateos, Nalepa (Batik, a szünetben), Bönig - Somalia (Kukuruzovic, a szünetben), Gyömbér - Varga (Cukic, a szünetben), Nagy Dániel, Lamah - Lauth
Szolnok: Pokorni - B. Tóth, Mile (Zsolnai, 49.), Papucsek, Fritz - Rokszin (Zsdrál, a szünetben), Kenderes, Tóth B., Lengyel, Nagy I. - Vári
Sárga: Cukic (84.), illetve B. Tóth (31.)
Gólszerző: Lamah (20.), illetve Papucsek (75.)
Összesítés: 3-1
A jegyzet címében szereplő felemás érzések, azonban a kupa visszavágó kapcsán nyertek létjogosultságot. Doll az első találkozón szerzett kétgólos előnyünk miatt, olyan játékosoknak is bizonyítási lehetőséget adott, akik eddig viszonylag keveset játszottak. Ilyen volt Kukuruzovics, Nagy Dániel, Benjamin Lauth, vagy Gyömbér Gabi.
Nos, a lehetőséggel nem igazán tudtak élni az úgymond „mellőzöttek”. Sőt igazolták, hogy miért is nem kapnak több lehetőséget a szakmai stábtól.
Nem igaz, hogy két hasonló képességű csapatunk van! Ne áltassuk magunkat!
Ezt látni kell az edzőknek és a vezetőknek is. De a mérkőzést követő sajtótájékoztatón Doll nem hagyott kétséget a felől, hogy néhány játékosunknak nyáron meg fogja köszönni a vezetőség az eddigi munkáját.
Ez a keret jó, de amennyiben szeretnék komolyabb eredményeket elérni a nemzetközi porondon, akkor meg kell erősíteni legalább 3-4 helyen.
 Örüljünk a döntőbe jutásnak, de figyeljünk oda, mert ilyen formaingadozást nem engedhetünk meg magunknak.
Vasárnap a Pécs következik.
Küzdenünk kell tovább a céljaink eléréséért!

Hajrá Fradi!
Csépányi Balázs

Fradista szemmel – Könnyedén

Nagy kő esett le a szívemről, amikor a mérkőzést látva biztossá vált, hogy idén tavasszal könnyedén fogjuk hozni a szombathelyi találkozónkat.
Persze tisztában voltam vele, hogy a mostani Haladás már nem olyan, mint a tavalyi volt, de a hosszú-hosszú évek nem túl pozitív tapasztalatai a találkozót megelőzően aggodalommal töltöttek el.
Mi sem bizonyítja jobban azt a vitathatatlan tényt, hogy Szombathelyen mindig nagyon-nagyon nehéz volt győzelemre vezényelni a csapatot, mint az az adat, mely szerint legutoljára éppen tíz esztendeje, 1995-ben sikerült 3:0 arányú győzelmet aratnunk a vasiak felett (1995.08.30. Haladás-Ferencváros 0:3). Azt megelőzően pedig egészen sokáig, 1958 márciusáig kell visszalapoznunk a Fradi történelemkönyvében, míg találunk egy három gól különbséggel megnyert találkozót. (1958.03.08 Haladás-Ferencváros 1:4). 


 A mostani találkozó előjelei nekünk kedveztek, hiszen mi egy győztes derbi után voltunk, míg a Hali egy nagyon súlyos 7:0-s pofonból próbált felállni.
Az bizonyos volt, hogy a hazaiak nem akarnak majd ismét egy nagy zakóba belefutni, ezért gyakorlatilag feladták a támadás lehetőségét. Betömörültek, foggal, körömmel védekeztek, de szerencsére Böde Dani továbbra is hozta a tavaszi idényben megszokott remek formáját és két nagyon szép találattal már az első játékrészben bebiztosította a győzelmünket.
A második félidőben a kétgólos vezetésünk ellenére nem jött ki a sündisznóállásból a Haladás gárdája, sőt, még ha lehet összébb zárta a védekezését. Ennek ellenére tovább tudtuk növelni az előnyünket. Ramirez immár második mértani pontosságú gólpassza után, ezúttal Varga Roland volt eredményes. A 3:0-ás gólkülönbség a találkozó hátra lévő idejében már nem változott, hiszen valljuk be nem igazán erőltettük a támadásokat. A három pont már zsákban volt, a Hali pedig egész egyszerűen nem volt képes még a saját térfelét sem elhagyni. Kívülről egy kicsit úgy tűnt, mintha megkegyelmeztünk volna a szombathelyieknek. A kegyelem nagyon szép és értékelendő gesztus, de talán jobb lett volna még pár gólt elhelyezni a hazaiak kapujába, és ez által hangulatilag felpörgetni a nagyon szép számú közönségünket. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy talán a most szombaton esedékes DVTK elleni nagyon fontos rangadónk nézettségére is befolyást tudtunk volna gyakorolni egy 5-6, esetleg 7 gólos győzelemmel. )
Győztünk, nagyon könnyedén győztünk és a győzelmet nem szokás magyarázni.
A szombathelyi megérdemelt siker után még volt kedden egy Liga Kupa negyeddöntő visszavágónk Szigetszentmiklóson, ahol szinte a „B” csapatunkkal álltunk ki, és 3:2 arányú győzelmet arattunk.
Jegyzőkönyvek:
 NB I, 24. forduló
Haladás-FTC 0-3 (0-2)
Nézőszám: 2980
Haladás: Gyürü - Schimmer, Alcibiade, Devecseri (Czingráber, a szünetben), Bühler - Gaál (Tihanyi, 38.), Jancsó (Németh M., 82.), Jagodics, Nagy P., Halmosi - Radó
FTC: Dibusz - Dilaver, Mateos, Nalepa, Ramírez - Somalia - Varga R., Gera (Gyömbér, 75.), Busai (Lauth, 78.), Lamah (Nagy D., 71.) - Böde
Sárga: Devecseri (24.), Alcibiade (a szünetben), Halmosi (54.), Czingráber (78.), illetve Lamah (10.), Mateos (53.), Nagy D. (77.)
G.: Böde (22., 33.), Varga (51.)

Ligakupa-negyeddöntő, visszavágó
Szigetszentmiklós-FTC 2-3 (0-1)
Szigetszentmiklós: Sánta - Benkő-Bíró, Kornis, Vágó, Puskás (Barna, 62.) - Mészáros L., Domokos - Osváth (Pollák, 73.), Kállai (Tóth F., 57.), Benkő (Szini, 62.) - Sipos (Szabó B., 70.)
FTC: Kurucz - Havojic (Kovács K., 64.), Batik (Haris, 38.), Pavlovic, Bönig (Kárász, 64.) - Nagy Dániel, Gyömbér, Kukuruzovic - Nagy Dominik (Zsivoczky, 64.), Lauth (Popov, 64.), Ugrai
Sárga: Kállai (26.), Tóth F. (64.), Sipos (67.), illetve Popov (77.), Kurucz (89.)
Gólszerző: Kornis (50.), Vágó (89., 11-es), illetve Nagy Dominik (27.), Lauth (47.), Popov (66.)
A Liga Kupa elődöntőjében a Honvéddal fogunk találkozni, először május 12.-én a Groupama Arénában.
Előre kell tekintenünk, hiszen a bajnokságból még előttünk áll 6 nagyon kemény mérkőzés, a Magyar Kupában minden bizonnyal döntőt fogunk játszani, s immár a Liga Kupa döntő sem elérhetetlen. Szóval van feladat bőven.
De menjünk szép sorjában: szombat 14 óra DVTK!

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs


Fradista szemmel – Dibusz, Banks meg a többiek

Ez volt immár a 214. zöld-lila összecsapás. Bizony a 110 éves közös futballmúlt képzeletbeli „Nagy Derbi Könyve” vasárnap egy újabb, immár zöld-fehér fejezettel lett gazdagabb.
A legnagyobb városi rangadónak soha sem kellett nagy felvezetés, nagy körítés, mindig minden alkalommal óriási figyelem kísérte, a két csapat helyezésétől, pillanatnyi formájától függetlenül.
Most sem volt ez másképpen. Az esélyeket természetesen minden focirajongó már jóval a derbi előtt latolgatta, de hiába mutatták az eddigi eredmények a mi fölényünket, számos esetben rácáfoltak már a csapatok az úgynevezett papírformára.

Soha nem felejtem el például azt az 1987-es Megyeri úti összecsapást, ahol az akkor még Újpesti Dózsa néven játszó lila-fehérek voltak a toronymagas esélyesek, de 4:1 arányban mi diadalmaskodtunk, kispadunkon azzal a Rákosi Gyulával, aki játékosként számos nagy rangadó részese volt korábban. A Fradisták természetesen némi iróniával fűszerezve kórusban kiabálták, mint az 50-es években az Éljen Rákosi! Éljen Rákosi! - rigmust.
Igazi futballünnep volt vasárnap.
Gyönyörű szép, napsütéses tavaszi idő, teltház, több mint 21000 néző, nagyszerű hangulat. A két csapat játékosai átérezték a mérkőzés fontosságát, tétjét és ennek megfelelően küzdöttek, hajtottak. Az első negyedórában megpróbáltuk játszani a szokásos letámadásos taktikánkat, de igazi gólveszélyt nem sikerült kialakítanunk a vendégek kapuja előtt. A Dózsa kijött a szorításunkból, és ahogy az lenni szokott két hatalmas helyzetet ki is alakított a kapunk előtt. Először Andrics, majd pedig Perovics helyzeténél védett Dibusz káprázatosan. A két kimaradt lila-fehér helyzet miatt, az első játékrész hátra lévő részében egy kicsit óvatosabban támadtunk, ezért inkább a mérkőzés küzdő jellege dominált a találkozó ezen szakaszában. Volt egy kényszerű cserénk is, Dilavert kellet lecserélni egy ütközést követően, de a helyére beállt Batik Bence nagyon hamar felvette a mérkőzés ritmusát és remekül pótolta a sérült jobbhátvédünket.
A második játékrészben szemmel láthatóan nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltunk és sorra vezettük a támadásainkat. Balajcza Szabolcs, a vendégek hálóőre, ahogy azt már tőle meg szokhattunk most is remekül védett ellnünk. Először Lamah ziccerét hárította, majd Böde Dani fejesénél is a helyén volt. Ekkor már szinte a levegőben lógott a vezető gólunk. Ami nem is váratott sokáig magára. Böde remek passzából Lamah húzott az újpesti kapura, lefutva az egyébként nagyon gyors Negot, majd lövését Balajcza csak kiütni tudta, a kipattanó labdát pedig a második hullámban érkező Hajnal Tamás magabiztosan vágta a hálóba. Szinte felrobbant a lelátó. Extázis közeli állapot lett úrrá a zsúfolásig megtelt Groupama Arénában.
Nem sokkal később a csereként beállt újpesti Ojo parádés közeli fejesét Dibusz Dénes a gólvonalról tornászta ki, úgy, mint az 1970-es világbajnokságon az angol Gordon Banks, Pelé bólintását.
Az ellentámadásból Böde lépett ki, kapura tört és Suljics csak szabálytalanul tudta megállítani, kiállítás. A megítélt szabadrúgást az egyébként végig ezer fokon égő Varga Roland olyan elemi erővel bombázta a Dózsa kapujába, hogy Balajca meg sem tudott mozdulni.
2:0
Fantasztikus győzelem, csodálatos vasárnap délután.
Jegyzőkönyv:

NB I, 23. forduló
FTC-Újpest 2-0 (0-0)
Nézőszám: 21 217
FTC: Dibusz - Dilaver (Batik, 35.), Mateos, Nalepa, Ramírez (Bönig, 73.) - Gera, Somalia - Varga R., Hajnal (Busai, 80.), Lamah - Böde
Újpest: Balajcza - Nego, Heris, Stanisavljevic, Forró - Litauszki, Balogh B., Perovic, Nagy G., Suljic - Andric (Bardhi, 79.)
Sárga: Perovic (18.), Stanisavljevic (31.), Nego (85.)
Piros: Suljic (70.)
G.: Hajnal (61.), Varga R. (72.)
Nem mellékesen a derbi győzelemmel felléptünk a második helyre is, de még korai számolgatni, sok találkozó van még előttünk. Annyit azonban mindenképpen meg jegyeznünk, hogy valami elkezdődött végre nálunk, s talán egy új nagy csapat első szárnypróbálgatásainak lehetünk most, hétről hétre tanúi.
Azt kívánom minden Fradista barátom nevében, hogy sok-sok ilyen és ehhez hasonló találkozó kerüljön be az elkövetkezendő időszakban a Ferencváros aranybetűkkel szedett történelemkönyvének lapjaira.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs

Fradista szemmel – Puskás kipipálva

Amikor a Puskás Akadémia csapatával játszunk, mindig eszembe jut szegény Akeem Adams. Ellenük léptünk pályára ugyanis először a tragédiát követően.
Vereséget is szenvedtünk, de ezt senki sem rótta fel a csapat számlájára, hiszen borzasztó napokat éltek át akkor a fiúk.
Azóta már kétszer is találkoztunk a felcsútiakkal, de mindig a mi pályaválasztásunk mellett. Most, Nagypénteken léptünk pályára először a Pancho Arénában. Bennem a szokásosnál egy kicsivel nagyobb volt a várakozás a mérkőzést megelőzően, hiszen egy részt, egy szép tavaszi sorozatban vagyunk, amit mindenképpen tovább kellett vinnünk, másrészt pedig már nagyon kíváncsi voltam a Makovecz Imre tervei alapján készült stadionra.
A szervezők nagyon kedvesek és előzékenyek voltak velünk, az jelentett mindössze gondot, hogy nem engedtek be minket a stadion mögött kiépített murvás parkolóba addig, amíg a rendőri biztosítás meg nem érkezett. Ez csupán azért volt kellemetlen, mert az út szélén egyre csak nőtt az egyébként remek hangulatban lévő Fradisták száma, hiszen minden autóval félre kellett állni a yard érkezéséig.

 A stadion nagyon szép, felülmúlta várakozásaimat. Beleillik a tájba, egyáltalán nem igazak azok az állítások, hogy idegenül hat a környezetére. A nézőtér kupolás megoldása a nagyon esztétikusan megválasztott világítással, sötétben igazán pazar látványt nyújt, olyan hatást kelt, mint egy templombelső. A szektorokat elválasztó vastag fémrácsok azonban idejét múltak és minden esztétikai érzéket nélkülöznek, arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag alig lehetett tőlük látni a mérkőzést.
Pedig volt, mit nézni, hála istennek Böde két remekbeszabott gólja a mi szektorunk előtt esett, így kitűnően élvezhettük a mezítlábas találatot is és a második, klasszis ollózást is. Végre kijött a lépés Daninak, már nagyon megérdemelte. Küzdött, hajtott eddig is minden találkozón, de a gól valahogy nem sikerült neki. Most igen!
Az első játékrészben nagyon jól fociztunk, akár több gólos előnyt is elérhettünk volna, de nem koncentráltunk eléggé a befejezéseknél.
A második félidőben jól láthatóan visszavett a csapat. Csak annyit adtunk ki magunkból, ami szükséges volt ahhoz, hogy el tudjuk hozni a nagyon értékes pontokat Felcsútról.
Doll nem véletlenül volt elégedetlen a második 45 percben történtekkel, azt mondta, hogy ez a játék nagyon kevés lesz a vasárnapi derbin a Dózsa ellen.
Összességében nem forgott veszélyben a győzelmünk, de intő jel legyen számunkra, hogy amint kiengedünk azonnal felhoztuk, az egyébként már padlón lévő az ellenfelet, ezt nem engedhetjük meg magunknak, nem vagyunk azért olyan jók!
Kedden a Szolnok ellen léptünk pályára a Magyar Kupa elődöntőjében, talán ezért, talán már a derbi miatt tartalékoltak a srácok.
A kupa meccset magabiztosan hoztuk le 2:0 arányban, idegenben. Ez nagyszerű eredmény, de a játék csapni való volt! Doll mester ezúttal sem rejtette véka alá a véleményét a játékunkról, és valljuk be maximálisan igaza volt. Ez a teljesítmény nagyon kevés lesz az EL-ben, de még az NB1-ben is.
Jegyzőkönyvek:

NB I, 22. forduló
Puskás AFC-FTC 1-2 (0-2)
Puskás AFC: Danilovic - Szélesi, Tar, Kelic, Fiola - Spandler, Tóth B. (Polonkai, 58.), Kleinheisler, Zsótér (Sallai, 53.) - Lencse, Tischler (Harsányi, 79.)
FTC: Dibusz - Dilaver, Nalepa, Batik, Ramírez - Gera, Somalia - Varga (Busai, 88.), Hajnal (Gyömbér, 70.), Lamah (Lauth, 70.) - Böde
Sárga: Kelic (19.), Kleinheisler (32.), Somalia (33.)
G.: Polonkai (64.) ill. Böde (16., 20.)

Magyar Kupa-elődöntő
Szolnok-FTC 0-2 (0-2)
Szolnok: Pokorni - Vári, Mile, Papucsek, Fritz (Galambos, 51.) - Rokszin, Kenderes, Tóth B., Lengyel (Csirszki, 85.), Nagy I. - Tóth D. (Zvara, 67.)
FTC: Jova - Dilaver, Batik, Nalepa, Ramírez (Bönig, a szünetben) - Gyömbér, Kukuruzovic - Lamah, Hajnal (Cukic, 64.), Varga - Böde (Lauth, a szünetben)
Sárga: Gyömbér (49.)
G.: Lengyel (3., öngól), Varga (30.)
Remélem vasárnap be fog igazolódni az az örök mondás, mely szerint: ha a főpróba nem sikerül olyan jól az előadás fantasztikus lesz!
Telt ház, és igazi futballünnep várható vasárnap a Groupama Arénában!
A derbi az derbi, a magyar El CLASSICO…

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs